Kiállítás é z s é módra

felkeltettük a szakma érdeklődését a pécsi Alpok-Adria Passzívház konferencián

2009. szeptember 11.

Durván minden negyedik kiállító standra 5 konferencia vendég jutott, ha pedig az előadókat is beszámítjuk, még jóval kevesebb.

Történhetett mindez azért, mert a két napos jegyet 68 000 Ft-os áron kezdték el árusítani. Aztán jött a kiállítói vendégjegyek 10 000 Ft-os intézménye, ami nyilván újabb emberek előtt nyitotta meg a kapukat, de az is nyilvánvaló, hogy ez sem volt elég, így a német nagyfőnök Wolfgang Feist úr megnyitóját csak 160-an hallgathatták.

Megyünk... nem megyünk... kiállítunk!!!

Hogy mit is állítunk ki, azt a legelső pillanatban még nem is tudtuk, de nem az é z s é kft lennénk, ha ettől kétségbe estünk volna. Folyamatban volt már az európai passzívház minősítő rendszereket bemutató cikk-sorozatunk, amely (számunkra nagyon fontos) témának amúgy is nagyobb hangot szerettünk volna adni.

Miért fontos a téma?

Azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb ember még mindig nem tudja, hogy mi is az a passzívház, akik meg tájékozottabbak, azoknak is elérhetetlen úri huncutságnak tűnik.  Ugyanakkor az építtetők egyre igényesebbé válnak a házuk energetikáját érintő kérdésekben. Vagyis minden szempontból jó házat szeretnének, legyen az passzív, alacsonyenergiás, öko, bio, vagy klímatudatos.

Az é z s é hitvallás alaptétele, hogy tájékoztatjuk az érdeklődőket az összes választható lehetőségről és azok előnyeiről, hátrányairól, legyen szó a falazatról, a homlokzatburkolatról, vagy akár a központi porszívóról. És mit mondunk annak a mindenre nyitott világpolgárnak, aki

minősíteni szeretné a házát?

Sokan mondják, hogy a világot a lustaság viszi előre. Mások szerint az állandó kételkedés vezet újabb és újabb eredményre. Esetünkben - ami az európai passzívházas terep felméréséhez vezetett-  inkább a kételkedés és a kíváncsiság játszhatott fontos szerepet. Elgondolkodtunk például a passzívház definición (vitaindító kérdéseinkről itt olvashatsz... ) és utána jártunk annak is, hogy milyen más szabványok és minősítő rendszerek közül lehetne választani. Mert miért kellene feltételek nélkül elfogadni a német követelményeket? Ezt a témát boncolgatja a Hol tart Európa? Passzívházak külföldön című cikksorozatunk is, melyet hamarosan a végéhez ér és

feltesszük az i-re a pontot,

vagyis egy táblázatban összefoglaljuk a tömör lényeget. Az alábbi plakáton azt szemléltettük, hogy melyik országoknak van saját minősítő rendszerük (élénk zöld szín és rövid leírás a minősítésről), illetve mely országokban hódít a Német Passzívház Intézet PHPP tanúsítványa (világos zöld).

Utópia...

Hamarosan összefoglaljuk, hogy melyik minősítésben mit szeretünk és, hogy mit látnánk szívesen viszont egy új szabványban. Igen, nem nyelvbotlás volt új szabványt emlegetni. Ahhoz azonban még fel kell cseperednünk is. Nekünk is, meg a befogadó közegnek. No de bátrak voltak akik mertek...

Visszatérve a kiállításra, a részvételünk annyiból mindenképpen hasznos volt, hogy:

- mi magunk kiokosodtunk a témában

- felhívtuk a szűkebb szakma figyelmét magunkra, mint új versenytársra és az általunk vallott nézetekre

- meghallgattuk mások véleményét és tanultunk is belőle

- tovább bővítettük azok körét akikkel érdemes együttműködnünk a jövőben (pl Leduniverzum, Helios, Öko Tech stb)

- ráeszméltünk, hogy nem is olyan egyszerű feladat épkézláb (informatív, esztétikus, figyelemfelkeltő) plakátot készíteni.

Szeretnénk a laikus érdeklődőkkel és a tágabban értelmezett építész szakmával is megismertetni magunkat. Erre mindenképpen keresünk majd alkalmat, a novemberben esedékes ZÉRÓ CO2 konferencián való szereplés lehetősége például kecsegtető.