Tetőfóliák alkalmazása és kivitelezési hibái

Mivel az egyik fő védőbástyánk a tetőnk, ezért nem mindegy milyen megoldásokat alkalmazunk, hogy elkerüljük a nedvesség bekerülését az életterünkbe. A tetőfóliák alapvető funkciója, hogy a porhó és a csapó eső ellen védjenek, mivel a fedések többsége csak vízzáró, de nem vízhatlan, így ez a másodlagos védelmi vonalunk.

Ha baj csak utólag derül ki, azon felül, hogy a javítás költséges móka (egy rosszul megválasztott fólia cseréje egy átlagosnak mondható 150 m2-es tető esetén több százezer Ft-os munkadíjjal valósítható csak meg), a „foltozott” megoldás sose lesz olyan jó, mintha eredetileg is a megfelelő anyagot alkalmaztuk és munkát végeztük volna.

A hagyományos, hálóerősítéses, polietilén tetőfóliát kizárólag egyszerű tetőknél alkalmazhatunk. (Itt azokról a tetőkről van szó, melyek nincsenek beépítve, emellett a tető hajlásszöge meghaladja a tetőfedő anyag gyártója által megadott "előírt" hajlásszöget, a szarufa hossza kisebb 10 m-nél, nincs vápa és/vagy élgerinc, illetve a szarufaköznél kisebb felépítmény - pl. sorolt tetőablak.)

Viszont mint oly sok mindenben, a tetők világában is ritka az „egyszerű eset”, ezért lépjünk is tovább.

Sokszor küzdünk a négyzetméterekért, így természetes, hogy a tetőtereket beépítjük.

Ilyenkor páraáteresztő tetőfóliát alkalmazunk (Sd érték 0,2 alatt legyen), ha nem szeretnénk, hogy a hőszigetelésünk elveszítse a funkcióját. Ez megengedi ugyanis, hogy az esetleges nedvesség, pára távozni tudjon, és ne csapódjon ki az erre érzékeny rétegekben.

Ha a szélzáró tetőfóliánkat egy hővisszaverő réteggel kombináljuk, akkor jelentős energiát takaríthatunk meg télen (21-32%), míg nyáron akár 3-4 fokkal is kevesebb lehet a lakótér felmelegedése. Ezek az értékek a gyártó által leírt tapasztalati adatok. Sajnos gépész kollégáink nem tudják a tervezés során figyelembe venni a fóliának ezt a hatását.

Minél bonyolultabb egy tetőforma, annál nagyobb jelentősége van vízzáró/vízelvezető képességének. Ahhoz, hogy betöltse a neki szánt szerepet, nagyon fontos a szakszerű csomóponti kialakítások kivitelezése.

A legnagyobb csapadékterhelést a vápa és a tetőfelépítmények kapják. Mivel ezeken a részeken a faanyagok kapcsolódásának szilárdsága még inkább fontos, beázás ellen fokozott védelmet igényelnek.

Vápánál a biztonságot mindkét oldalra kellő szélességben ráfedő, folyamatos felületű, hosszanti alátétfóliával és lemezeléssel lehet megteremteni.

Tetőáttöréseknél (pl. kéménynél, szellőzőknél, tetősík ablakoknál) vízzáró ragasztott fóliacsatlakozást kell készíteni, illetve a tetőablak forgalmazóknál megtalálható vízvető léccel kell a vizet elvezetni.

 

A tetőfóliák a tetőfedéssel együtt adnak megfelelő vízzáróságot. A W2-es besorolású mikroperforált, így eső hatására a fólia átnedvesedhet, ezért 25°-os hajlásszög alatt (vagy ha a fedésnél a gyártó ajánlásától eltérünk), illetve deszkázatra készülő fóliánál csak W1-es típusút szabad alkalmazni.

A fóliát minden esetben a leszorító ellenlécek rögzítik. Célszerű az átlapolásoknál a fóliákat összeragasztani, hogy szélzáró legyen, így jelentősen csökkenthetjük a hővesztességet. Energiafelhasználásunkat akár 9-10%-kal is redukálhatjuk.

A belógatott és deszkázatra feketetett fóliákat is az eresszel párhuzamosan kell fektetni megfelelő, folyásirányt figyelembe vevő átlapolással.

A szabadon belógatott fóliákat enyhe kb. 2 cm-es belógással, míg az aljzatra készülő alátétfóliákat gyűrődésmentesen kell elhelyezni.

25°-os hajlásszög alatt a tetőfólia átfedése 15 cm, kivétel a szélzáró módon ragasztott toldások, ott 10 cm elegendő

osztrák szabályok szerint csak deszkára lehet fektetni a fóliákat.

 

A tetőfóliák, még ha erősítettek is, extrém nagy szélviharokat, jégesőt a tetőfedés védelme nélkül nem képesek elviselni. Ezért érdemes a munkákat úgy szervezni, hogy a tetőfólia minél rövidebb ideig maradjon fedetlenül.

A gyors kivitelezés azért is fontos, mert a fóliák anyagát az UV sugárzás roncsolja, öregíti, ezért be kell tartani az ún. lefedési időt, és a csomópontokat is úgy kell kialakítani, hogy a fólia közvetlen napsugárzást sehol se kapjon. Ahol ennek a veszélye előfordulhat (eresz, ablak stb.) bádogtakarás szükséges. 

Ilyen megfontolásból javasoljuk a bevilágító cserép mellőzését, emellett mivel a fóliákat a szórt, visszaverődött sugárzás szintén károsítja, bár jóval lassabban és kis mértékben, alulról kültérben védő takarással (pl lambériázás) ajánljuk beépíteni. Ez esztétikusabb is, mintha a nyers fóliát nézegetnénk.

Alacsony hajlásszög esetén minimum 130 g/m2, teljes felületű deszkázat esetén pedig minimum 140 g/m2 tömegű fóliátalkalmazzunk. Legtöbb esetben tanácsos is inkább ilyet választani, mivel a vékonyabb könnyebben szakad, és a javítgatás többletköltséget jelent.

Ausztriában már nem is alkalmazható 140 g/m2-nél könnyebb alátéthéjazat az érvényes osztrák szabványok szerint.

A fólia és a tetőfedés közötti légrést szabályszerűen, megfelelően átszellőztetett módon kell kialakítani, figyelve arra, hogy minden szarufaközben ez a teljes hosszban teljesüljön.

Gyakori hiba, hogy látszó, vagyis csüngő szarufa-eresz kialakításnál a lambériázott részre nagyon vékony ellen lécet épít be az ács.

 

A cseppentőlemezt sem szabad kihagyni, amire a tetőfóliánkat gondosan ráragasztjuk. Ezt az ellenléc alatt, az ereszcsatorna mögött érdemes kivezetni és nem a csatornába (az ide vezetett cseppentőlemez esetén télen a hóval teli csatornánál elzáródik a beszellőzés útja).

Időben készüljünk fel arra, ha a fóliánk extrém hőterhelésnek lesz kitéve. Fémlemezfedések alatt akár 80-100°C is kialakulhat. Ilyen esetekben poliészter alapanyagú, nagy hőállóságú (min. 100 °C) tetőfóliát vegyünk igénybe.

Bár nem ugyanarról a szerkezeti elemről beszélgetünk most, szorosan kapcsolódik a témához, így nem érdemes felette átsiklani.

Ha fémlemezfedésű tetőt tervezünk érdemes tudnunk, milyen anyaggal is dolgozunk, mert máshogy reagálnak a nedvességre.

A titáncink korrodálhat, ha mögötte megreked a víz, ezért egy vagy a gyártó által forgalmazott alátét szőnyeget kell használnunk, vagy pedig egy dombornyomott kócpaplannal ellátott páraáteresztő fóliát. Mindkét megoldás jellemzően 8 mm vastagságú, így biztosítják a lemezfedés alatti folyamatos légöblítést.

Aluminium fedés esetén viszont más szempontokat kell figyelembe venni az alátét fólia kiválasztásánál. Mivel az aluminium nem korrodál, nem szükséges az előzőekben leírt módon szellőztetni. Sőt, ha a vastagabb fóliát választjuk, akkor az általánosan használt rögzítőelemek (hafterek) mozgástér hiányában befeszítik a fémlemezt, ami eső hatására dobként fog viselkedni, vagyis hangos lesz. Mivel a legtöbb faanyag védőszer rezet tartalmaz, és ez kikezdi viszont az aluminiumot, a megfelelő elválasztásról itt is gondoskodnunk kell. Ennél a bitumenes alátétlemeznél még arra kell ügyelnünk, hogy 15 fokos hajlásszög alatt már nagyobb tömegűt kell alkalmaznunk.

 

Az előzőekből is látszik, hogy egy családi ház kivitelezése mennyire összetett problémakörrel rendelkezik már csak a fóliák kapcsán, nem beszélve a többi szerkezetről. Ezért sem érdemes szimplán engedélyezési tervből dolgozni, hiszen az építész a kiviteli terv készítése során tud foglalkozni az összes kérdéskörrel.