Megjelent a költségoptimalizált követelményszintek besorolása.

Nézzük meg, mit javasol a megújult energetikai rendelet!

2015. március 20.

 Tény, hogy folyamatosan szigorodnak az előírások. A szabályozás alapvető célja és indoka, hogy csökkentsük a globális hőmérséklet emelkedését és az üvegházhatású gázkibocsátást az energiafogyasztás csökkentésével és a megújuló forrásból származó energia felhasználásának növelésével. Minderre azért van szükség, mert az Unió teljes energiafogyasztásának 40%-a az épületekkel kapcsolatos, tehát hatalmas potenciál van az épületek energiamegtakarításában. Nagy örömünkre a hazai tendencia is javulást mutat.

 


2015 január 1-től változott az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló kormányrendelet (5. melléklet 7/2006.). A már eddig is javaslatként szereplő költségoptimalizált követelményszintet még egyelőre csak „az energia-megtakarítási célú hazai vagy uniós pályázati forrás vagy a központi költségvetésből származó támogatás igénybevételével megvalósuló” épület építése vagy felújítása esetén kell teljesíteni.

 

 

 Ettől eltérő esetben még mindig elég az általános követelményszintet teljesítenünk, amivel „C” (követelményeknek megfelelő) kategóriába esünk. Amennyiben csak ezt tartjuk, hosszabb távon gazdaságtalan lesz a házunk üzemeltetése.

Ez a lazább szabályozás viszont csak 2018 január 1-ig igaz. Innentől kezdve minden beruházásra kötelező érvényű lesz a szigorúbb követelményszint betartása. Ezekkel az adatokkal elérhetjük a „B” (követelményeknél jobb) vagy „A” (energiatakarékos) minősítést.

 

 

 Saját tapasztalataink és számításaink szerint ezeknél érdemesebb még jobb értékeket kitűzni célul. Az éz házak az „A” (energiatakarékos), de még inkább az „A+” (fokozottan energiatakarékos) kategóriába szoktak esni.

2020 december 31-ét követően már minden épület esetében a közel nulla energiaigényt kell elérni. (A hatóságok használatára szánt vagy tulajdonukban lévő új épületet már 2018 december 31-ét követően így kell kialakítani.) De ne dőljünk be a hiedelmeknek, közel se passzívházakat kell építenünk majd.

Tehát akkor mit is jelent az, hogy közel nulla energiaigényű egy épület? A rendelet két dologgal határozza meg (ha az épület várható élettartam alatt megtérül a beruházás):

A)      Költségoptimalizált szinten megvalósult vagy annál energiahatékonyabb.

(A táblázatban is látszik, hogy ez a szint messze van még nagyon a passzívház kategóriától, és ezt már 2018-ban is teljesíteni kell minden beruházással.)

B)      Az éves energiaigény legalább 25%-át megújuló energiaforrásból biztosítják.

 

Ennél a minősített passzívházak szabályai még szigorúbbak. Alapvetően a határoló szerkezetekre általánosan U=0,15W/m2*K (üvegezett nyílászárókra U=0,8W/m2*K) előírás vonatkozik. De mivel más kritériumoknak is meg kell felelni a valóságban ez az érték a korrekciók miatt még kevesebbre csökken.

Természetesen nem csak a határoló szerkezetek minősége számít. A kérdéskört mindig összetettebben kell vizsgálni, mert az épület tájolásával, arányaival, a szerkezetek légtömörségével, megfelelő gépészeti berendezések alkalmazásával (stb.) érhetjük el a kívánt gazdaságos végeredményt.


 

Kapcsolódó témák:

Megéri-e ma Magyarországon energiahatékony épületet építeni

Családi házak életciklus elemzése

Passzívház, alacsony energiaigényű ház, A kategoriás ház

Mennyire legyen energiahatékony a ház, amit épittetünk



 

források:

http://holnaphaz.blog.hu/

http://net.jogtar.hu/