Létezik mediterrán stílus?
Az építészettörténetben (művészettörténetben) megjelenő stílusok az élet széles területét foglalták magukban. Hatást gyakoroltak a kor építészetén túl a festészetre, szobrászatra, ruha viseletre, a művészet szinte minden ágára, de jellemezték a közgondolkodást, életmódot is. Valójában nem is a stílusok határozták meg az életet, hanem az emberek szemlélete, a „korszellem” hozta létre az egyes stílusokat.
A fenti értelemben nem létezik „mediterrán stílus”. A mai kor stílusa talán leginkább az eklektikához sorolható, ahol szabadon válogatunk össze különböző stílusjegyeket. Magyarországon aligha lehetne olyanokat találni akik „mediterrán ház” büszke tulajdonosaiként, az életmódjukban is követnék a Földközi-tenger vidékén élőket. A ház külső megjelenésében, és talán még a lakás berendezésében is követik ezt a divatot (bár sokszor már a belső is teljesen más), de az öltözködésük, az autójuk, mobil telefonjuk, televíziójuk formai megjelenése már teljesen más trendek szerint alakul. Nem is beszélve a viselkedésmódjukról, gondolkodásukról, családi életükről.
A mediterrán stílus, az építészetben is csak egy nagyon szűk területre korlátozódik. Szinte kizárólag a családi ház építészetben, és lakóparkokban jelentkezik, tehát kötődik a lakó funkcióhoz. Senki nem gondol mediterrán stílusú gyárakra, erőművekre, irodaházakra, benzinkutakra, bevásárló központokra, holott a klasszikus építészeti stílusok az adott kor minden építészeti alkotására hatást gyakoroltak.
Magyar mediterrán: barátságos, otthonos ház
Mi lehet mégis az a közös rendező elv, ami mentén mindenki azonnal tudja, hogy mit jelent a mediterrán stílus?
A funkció egy nagyon fontos eleme lehet a megfejtésnek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a mediterrán stílus hangulatos, barátságos, otthonos, emberközeli családi házat jelent. Talán ez is a magyarázata hihetetlen népszerűségének. Ki nem akarna ilyen otthonban élni, főleg ha egy nyomasztó, lepusztult panel környezet veszi körül, vagy egy sötét, piszkos belvárosi házban lakik?
A mediterrán a túlzsúfolt, szennyezett, élhetetlen nagyváros ellentéte: minden, amire csak vágyhat a modern nagyvárosi élet megoldatlan problémái elől a kertvárosokba menekülő ember. A „kertvárosi idill” szorosan összefüggő fogalom a mediterrán „stílussal”. Nem véletlen, hogy a 90-es években uralkodó trend, az „amerikai típusú” családi ház fogalma, szinte teljes egészében fedte, amit ma mediterránnak hívunk. Annyi a különbség, hogy akkor a bitumenes zsindely volt a menő, és nem a mediterrán cserép.
Ez a „kertvárosi idill” összefüggés nem csak a nagyvárosok környékén fekvő területek esetében állja meg a helyét, hanem a falvakban felbukkanó mediterrán „életérzést” is ez motiválja. Itt éppen a vidéki földműves, gazdálkodó életmóddal próbál szakítani. Már nem a tyúkok kapirgálnak a kertben, és az ólak sorakoznak a ház mellett, hanem fűnyíró, felfújható medence, és a grillfelszerelés adja az alaphang(ulat)ot.
Ez, a "vissza a természethez", és az élet örömeit kereső idillikus kép, a klasszikus korok stílusai közül, a reneszánsszal mutat eszmei rokonságot, és ez a követendő minta földrajzi helyét tekintve is passzol, hiszen a reneszánsz épp a Földközi-tenger vidéken virágzott leginkább.
Modern ház mediterrán köntösben
A történelmi korok stílusaira a szerkesztési elvek mellett általában valamilyen szerkezeti megoldás, anyaghasználat is jellemző volt (pl. nincs gótika csúcsívek nélkül) A mediterrán stílus viszont alapvetően csak homlokzati anyaghasználatban, és kisebb mértékben tömegformálásban jelentkezik. A mediterrán házat építeni szándékozóknak szinte teljesen azonosak a funkcionális igényeik, mint azoknak, akik modern, neobarokk, vagy organikus házra vágynak. A helyiség elrendezés általában modern elveket követ. A szerkezeti kialakítás szintén a mai kor szokványos építéstechnológiáját tükrözi, nincs tipikus mediterrán szerkezet.
Lássuk, a receptet, mi is kell ahhoz, hogy a házunk mégis egy igazi mediterrán ház legyen:
Tömegformálás
A „magyar mediterrán ház” formai őse nem az országhatárokon kívül keresendő. Az 1950-es 60-as évektől tömegesen elterjedt sátortetős kockaház egyenes ági leszármazottja.
A sátortetős kockaház szakított a hagyományos népi építészet formavilágával, és egyúttal a modern élet szimbóluma lett. A sátortetős kockaház már nem a paraszti létforma színtere, hanem a városi villaépítészet mintájára készülő, de az átlagember számára is megfizethető „modern” otthon. A tetőforma kialakulásában szerepet játszik a háború utáni építőanyag hiány, mely a takarékos szerkezeti megoldásokat szülte. A minden irányból kontyolt tetőhöz kevesebb hosszú szarufára van szükség, mint a hagyományos oromfalas kialakításhoz.
Tömegformálás tekintetében lényeges, hogy a sátortetős négyzetforma kompakt egység, ami nehezen bővíthető. Ez ellent mond a hagyományos paraszti porta szemléletének, ahol a szükség szerinti újabb és újabb bővítmények sorakoznak egymás mögött (hosszúház). Ezt a szerves fejlődést mesterségesen állítja elő a mediterrán ház látszólag spontán tagoltsága, amit úgy ér el, hogy a kockaház unalmas tömbjét sok apró kiugrással „díszíti”. Ezeket a tömegjátékokat követő, sokszorosan tagolt tetőcskék adják a mediterrán tetőforma összetéveszthetetlen struktúráját. Ez a díszítő jellegű tömegformálás a léptékvesztést mutatja, a családi ház a méretben jóval nagyobb villa épületek összetett formavilágát idézi, persze kicsinyítve.
A valóban mediterrán vidékek építészete mentes az öncélú formai játékoktól, és Európa más területein kialakult tradicionális építészethez hasonlóan az egyszerűséget, a józan és ízléses tömegformálást követi. Ha igazán mediterrán házat akarunk, akkor egyszerű, letisztult formavilágot, az épület léptékének megfelelő, harmonikus arányú tömeget tervezzünk!
A klasszikus mediterrán házak puritán tömegformálása a homlokzati struktúrában is megmutatkozik. Nagy tagolatlan felületek, szinte sematikusan egyszerű nyílás kiosztás a jellemző. A nálunk megszokott vakolat kváderek, lizénák, párkányok, homlokzati díszek alig fordulnak elő. Érdemes ebben a tekintetben is követni a mediterrán építészet hagyományait. Nemes anyagok használata, jól átgondolt nyílásritmus elegendő díszítés a homlokzaton.
Mediterrán ház nincs kert nélkül.
A legzsúfoltabb városi környezetben is egy pici udvar, tetőterasz, vagy legalább egy erkély kapcsolatba hozza az épület belső világát a környezettel. Családi ház esetében pedig meghatározó a ház és a kert kapcsolata.
Fontos, hogy az épületet úgy helyezzük el, hogy használható kert felületek maradjanak az épület körül. Sok esetben az építési előírások ezt nem teszik lehetővé. A leggyakoribb beépítési mód új parcellázású területen a szabadon álló beépítés, ami a nyílászárók, és a tájolás miatt kedvező, azonban túlságosan keskeny telek esetében ennek következményeként az épület mellett használhatatlanul keskeny oldalkertek jönnek létre. A magas telekárak miatt érthető módon kicsi telkeket parcelláznak, és ez átgondolatlan szabályozással párosulva azt eredményezi, hogy a telek közepét elfoglalja az épület és körülötte szinte csak közlekedő utak maradnak, nincsen használható kert felület. Ebben a tekintetben az oldalhatáros beépítési mód sokkal takarékosabban bánik a telekkel: nem szabdalja fel a kertfelületet, még viszonylag sűrű beépítési mód mellett is nagyobb egybefüggő udvar marad.
Nagyobb telkek esetében viszont felmerülhet az igény, hogy tagoljuk a kertet az épülettel, hozzunk létre zártabb, az utcai zajtól és a belátástól védettebb területet. Teljesen zárt, átrium udvar ritkán épül Magyarországon, de az „L”-alakú, vagy melléképületekkel, kerti építményekkel „U”-alakúvá tett belső udvaros kialakítás gyakori. Ezek a kisebb, lehatárolt kertrészek elsősorban pihenő-, vagy díszkertek, legfeljebb egy kis fűszeres kert kap itt helyet. A zöldség és gyümölcs termesztés illetve egyéb mezőgazdasági tevékenység az épülettől távolabb folyik, ha folyik. Mivel nem kertészek vagyunk, hanem építészek, ezért most csak a házzal közvetlen kapcsolatban levő, és általában sok épített elemet tartalmazó pihenőkerttel foglalkozunk.
A pihenőkert legfontosabb eleme a terasz. A terasz sok esetben tetővel, de legalább pergolával fedett, így épített elemek határolják a terét. Ez a félig zárt, félig nyitott átmeneti tér teremi meg a kapcsolatot a ház és a kert között. Ideális esetben a kerti terasz az év felében második nappaliként funkcionál, vagy legalábbis a nappali meghosszabbítását jelenti. A vizuális kapcsolat a kert felé a zordabb időben is meghatározó hangulata a nappalinak. A terasz legtöbbször valóban a nappalihoz kapcsolódik nagy nyitható üvegfelülettel, de legalább ilyen fontos a terasz és étkező vagy konyha kapcsolata, hiszen a terasz a nagy családi reggelik, ebédek, romantikus vacsorák vagy grill partik legkiválóbb színtere.
A mediterrán ház, és a hozzá illő mediterrán kert esetében fokozottan igaz mindez. Az enyhébb éghajlat miatt a déli emberek még több időt töltenek a szabadban, mint mi. Természetesen ezt a több időt mindenképpen árnyékban. A kert árnyékolására legideálisabbak a növényzettel futtatott pergolák, lugasok, valamint a terebélyes lombkoronát nevelő, de szigorúan lombhullató fák. A mi éghajlati viszonyainknak leginkább ez a természetes módon szabályozott árnyékolás felel meg. Míg nyáron legjobb egy hatalmas diófa árnyékában hűsölni, az év másik felében viszont a leveleitől megszabadult növényzet nem zavarja a téli napfény élvezetét.
A növényzet kiválasztásában az eltérő éghajlati viszonyaink ellenére széles választék áll rendelkezésre. A mediterrán növényvilág számos faja a mi klímánkon is megél, dézsás növények kihelyezésével pedig tovább fokozhatjuk a mediterrán hangulatot. A szőlőlugasok, a leanderek, levendulák, a muskátlik a magyar kertkultúra hagyományos elemei is, de kiegészíthetjük néhány, a mi éghajlatunkat kevésbé tűrő mediterrán növénnyel a sort, mint például a babér, rozmaring, füge, citrom, narancs stb. Fontos, hogy a fagyérzékeny növényeket télen hűvös, de napfényes helyen kell tárolni. Régen fűtetlen verandákon, lépcsőházakban teleltették ezeket a növényeket, de jó szolgálatot tehet egy télikert építése is. A télikert nem kifejezetten mediterrán elem, de a mi éghajlati viszonyaink között praktikus megoldás lehet.
Létezik-e mediterrán építészeti stílus? 2. rész: Mediterrán anyaghasználat