Gazdaságos üzemeltetés

2009. február 23.

Ebben a tárgykörben ma már egyértelmű iránymutatást kapunk a háztartási berendezéseken feltüntetett energetikahatékonyságot osztályozó címkék révén. Sok múlik persze a szokásainkon is, már ami az olyan apróságokat illeti, hogy a fedelet nem restelljük-e rátenni a fazékban fortyogó ételre, a mosógépet melyik programmal és milyen gyakran, mennyire jó kihasználtsággal indítjuk el, odafigyelünk-e a stand-by üzemmód elkerülésére stb. A berendezések működése közben keletkező hulladékhő, valamint saját légzésünk révén - egy felnőtt személy 210 W hőenergiát ad le óránként - biztosítjuk azt a kiegészítő hőmennyiséget, melyet a passzívház energiamérlege megkövetel. A fűtési (és hűtési) energiaigényük négyzetméterenként legfeljebb 15 kWh/év lehet, a primerenergia-igényük megengedhető felső értéke pedig négyzetméterenként 120 kWh/év.

Így, bármilyen furcsa is, hagyományos fűtőtestre nincs is szükség. A hagyományos fűtőtesteket tehát sikerült kiűzni otthonunkból, a melegvíz előállítását azonban meg kell oldani, lehetőleg minél kevesebb fosszilis energiahordozóval. A napsütéses órák tekintetében hazánk adottságai világviszonylatban kedvezőnek számítanak, ezért a víz felmelegítéséhez a legkézenfekvőbb megoldást a tetőre szerelt, megfelelően tájolt napkollektorok alkalmazása nyújtja.

Egy ember naponta átlagosan 40-60 liter melegvizet fogyaszt el, síkkollektorok használata esetén személyenként mintegy 1,5 m2, csőkollektorok esetén 1 m2 abszorberfelülettel érdemes számolni. Éves átlagban így a háztartás energiaszükségletének 60 %-át (nyáron 90 %, télen 10%) fedezhetjük napenergiával, így kiegészítő berendezésre is szükség van. Ez ma még a leggyakrabban hőkazán, de a jövőben, tekintve hazánk kiemelkedő geotermikus gradiensét, a föld hőjét hasznosító hőszivattyúnak kellene lennie. A napkollektort és a rásegítő berendezést célszerű saját hőcserélővel ellátni, méghozzá olyan elrendezésben, hogy a kollektor hőcserélője legyen alul, a másik berendezésé pedig fölül. Egy ilyen elrendezésű rendszert láthatunk az alábbi ábrán.

gazdaságos üzemeltetés

Azért fontos, hogy a fűtés rásegítő kazán hőcserélője helyezkedjen el feljebb, mert egy optimális méretezésű - azaz keskeny és magas, négyszemélyes háztartás esetén 400 literes - tárolótartályban a víz a hőmérséklet függvényében rétegződik. Értelemszerűen a már felfűtött melegvizet a tartály felső részén engedjük ki a csapokba. Az optimális elrendezés és a szabályozók biztosítják, hogy a rásegítő berendezés csak akkor kezdjen el működni, ha a napkollektor nem képes megbirkózni a feladattal. A gondos hőszigetelés itt is alapvető, a vízzel való takarékoskodás érdekében pedig megéri olyan csaptelepeket vásárolni, melyek vagy hőfokszabályozósak, vagy legalább egykaros keverővel vannak ellátva, hogy ne kelljen sokat várni a kívánt hőmérsékletű víz „megérkezéséig". [3]

1. Hőszigetelés
2. Speciális nyílászárók
3. Hőhídmentes szerkezet
4. Ellenőrzött szellőztetés
5. Passzív szoláris nyereségek

Kapcsolódó témák:

Megéri-e ma Magyarországon energiahatékony épületet építeni?
Passzívházak terjedése Magyarországon...van rá esély?
Mit jelent az A kategóriás ház?
Zöld beruházási rendszer...lesz belőle valami?

címlap foto: http://www.traduzionisl.it/images/soldi.JPG

3. Thomas Königstein: Az energiatakarékos építkezés kézikönyve, Z-Press Kiadó Kf

vissza a passzívház oldalra!