Krems városát szemeltük ki célpontként, egy nagyon szép történelmi belvárossal és igen határozott s nem szégyenlős – Magyarországon nevelődött szemnek új – építészeti tendenciával rendelkező város. Nem utolsó sorban 3 és fél óra alatt oda lehet érni kocsival, tényleg a szomszédban van.

A kikötő

Híres épület kipipálva

Elsőként a környék híres, kortárs bormúzeumát néztük meg, a Loisium Látogató Központot. Steven Holl kézjegyéhez híven a kockából nagy érzékenységet tanúsítva ez esetben szőlőtőkéket metszett ki. Kívül elég rideg, belül ezzel ellentétben, játékos, meleg, izgalmas. Hogy a hely szellemét átérezzük természetesen kóstoltunk egy kis Wachau-i bort is.

A városon kívül, látszólag a semmi közepén, a szőlő tőkék közt, „balra a harmadik kikövezett dűlőn”, egy nem túl látványos környezetben alapozták meg ezt a létesítménykomplexumot. A városból a régi pincerendszer egy alagútja vezet ide. A siker titka nyilván a minőségi helyi borok régi időre visszatekintő hírneve, valamint Steven Holl és irodájának presztizse, ami között számomra hihetetlen ellentét feszül, de valószínűleg épp ez adja a hely varázsát azoknak, akik a múzeum melletti méregdrága kocka szállodába jönnek. Turisztikai központ alapításából csillagos ötös.

A bormúzeum

A belső tér szlogenje ez is lehetne: „Így érzi magát a bor a palackban.”

A szomszédos szálloda

Tanulságok, tendenciák

Hogy konkrét épületek elemezgetése helyett a tanulságokra térjek, azt lehet mondani, hogy jól kitalált dolgokat építenek Ausztriában. Mindenre van valami jó, frappáns, igényes megoldásuk. Ők sem zsenik, vagy csodabogarak, ha kitaláltak valami jó megoldást, akkor praktikusan azt használják minden adott szituációban. Ami bevált, az minden új épületen megjelenik, s szinte divattá alakul.

Ilyen például az a minimál megjelenésű külső, amilyet már mi is építettünk Bécsben a Tóth Projekt tervei alapján. Fehérre vakolt lapostetős kubus, sötét, szürkéskék bádogos szerkezetekkel, foltokkal, nyílászárókkal, és lamellás szerkezetekkel. Teljesen korrekt, friss, mai, konszolidált megjelenést ad, jól lehet építészetileg komponálni, és épületszerkezetileg is praktikus, mert könnyű energiahatékony megoldásokat találni a tervezésekor.

A nagyobb léptékű lakó- és középületeiken nagyon jellemző a látszóbeton kívül is, de főleg a belső tereikben. Ez mindenképpen ott is egy igényesebb technológia, de a hazai viszonylathoz képest sokkal elterjedtebb. Az igényesebb megjelenésen túl a tervező számára több tervezést jelent, az építtető számára nagyobb beruházást, és feltétlenül magas minőségű kivitelezést. Nevetségesnek tűnhet, ez az építész-sóvárgás a látszóbeton iránt, de itt tényleg nem csupán esztétikáról van szó, hanem egészen egyszerűen minőségről, igényről. Arról, hogy a minőséghez, tényleg az előbb említett tényezők mindegyikének össze kell csengeni.

A Karikatúrák Háza – a házak karikatúrája

Igen nagy látogatottságnak örvend a szintén Krems belvárosába bepottyantott Karikatúra Múzeum. Ez sem túl szégyenlős ház. Nem, kedves olvasó, a mellékelt képen látható homlokzat nem tűzfal! :) Az utcai homlokzatára tervezett „arca” már szimbólummá vált. Kifejezetten érdemes bemenni is, megtekinteni az állandó és időszaki kiállításait is. Érdekes, humoros, és persze nagyon groteszk, félelmetes, amilyenek a karikatúrák, minden politikai, történelmi vonatkozásukkal együtt. A múzeumshopban szintén órákat el lehet nézelődni a karikatúra és képregény kiadványok között.

Minden zöld

Noha építész vagyok, azt vallom, hogy bármilyen csúnya házon segít, ha sok növényt teszünk mellé. :) Egy adott helyen a növényzet vizuális (és minden egyéb) hatása sokkal jelentősebb lehet, mint az épített elemeké. Mi itthon félünk a növényektől és ez a városképeinken nagyon meglátszik. Általában van egy-két virágágyás, egy két telepített fa, a többit pedig meghagyjuk gyepnek, hogy azt csak nyírni kelljen, azt nem lehet nagyon elrontani. Kremsben és egész Ausztriában sokkal bátrabb „növény használat” a jellemző. Ott valóban – pláne abban a borús időben – minden haragos zöld volt a sok növénytől. Nyílván a hely klimatikus tulajdonságai miatt is, de egyébként is, minden egyes négyzetcentiméter ki volt használva a növényültetés szempontjából. Hogy azt aztán a tulajdonosa vagy kertész gondozta, nem tudni. Mindenesetre fontos lenne itthon is, hogy ennek a szemléletnek elültessük a magját.

Ennek a társasháznak minden tetőteraszáról növény fog „folyni” pár év múlva.

Építkezés blikk

Nem utolsó sorban, voltunk építkezésen is, hogy valamit Zsoltnak is mesélni tudjunk, ami érdekelheti. Hát az építési helyszín, hogy is mondjam, egy kicsit nyitott volt. A még kilátszó vízszigetelést simogattuk kedvünkre, hogy elég jó lesz-e? Ott legfeljebb attól félnek, hogy egy csavargó hétvégén felépíti a házat.

Végül pár kép vegyesen, jó nézelődést!