Milyen osztályozások vannak, mi szerint osztályoznak?
A faburkolat az építészetben egy örökös sztenderd, szinte mindig előszeretettel használták és elég valószínű, hogy még sokáig fogják is. Igen sokféle faburkolat létezik, de leggyakrabban a gyalult deszka burkolattal találkozhatunk. Gyakorta burkolunk vele padlót és falat, de néha még mennyezetet is. Mint manapság oly sok mindennek, a faanyagnak is osztályozása van. Magyarországon többel is találkozhatunk. Általában olyan osztályzási jelzőket láthatunk, mint: A, A/B, B, C. Ezek a régóta használt minősítési osztályok. Pár helyen találkozhatunk olyan osztályozási jelzőkkel, mint: A-VHE, B-VHE A/B, B-sort, Rauspund. Ez már egy nyugat Európából indult újabb, szigorúbb osztályozási rendszer.
Mindkét rendszer osztályozási elve ugyanúgy a faanyag megjelenésén alapszik. Megszabják, hogy mennyi és mekkora csomó, gyantatáska, repedés, kéregbenövés, rovarrágás, elszíneződés, stb. van az egyes darabokon.
Mit jelentenek az osztályok?
Mindkét esetben az A-osztályba soroltak az úgymond legjobb minőségűek, de talán a homogénebb felületű is egy jó kifejezés rá. Ahogy megyünk tovább a betűkön, annál több a megengedett „hiba” a faanyag felületén, vagy esetleg, a rusztikusabb felületi kinézet is helytálló. Fontos megjegyezni, hogy az alsóbb osztályokban pl: C-ben találhatunk akár A minősítésnek is megfelelő darabokat, hiszen azok beleférnek a C osztály szortírozásába, míg természetesen egy A osztályozásban nem fogunk találkozni alacsonyabb osztálybeli darabokkal. Szintén érdemes tudni, hogy ezek a válogatások szemmel szoktak történni, ezért előfordulhat némi hibalehetőség. A fatelepek általában 5%-al számolnak, ennyi többlet mennyiségre, ha szükséges, érdemes gondolni vásárláskor.
Mire figyeljünk?
A fa egy élőlény, ezért rengeteg víz van benne. Amikor kivágják, ez a víz elkezd lassan párologni belőle. Ha a fa túl friss, és még sok vizet tartalmaz, majd így kerül beépítésre, azzal az a gond, hogy a fa a vízleadás során zsugorodni kezd, és a rögzítéseknél belső feszültségek lépnek fel a belsejében, ami repedéshez vagy akár töréshez is vezethet. Ennek kiküszöbölésére, és hogy ne keljen többször venni a burkolatot, fontos, hogy a fa kellően száraz legyen és megfelelően legyen szárítva. A fa lassan szárad, akár évekig is száríthatják. A nem megfelelő szárítás a faanyag torzulásához, vetemedéséhez vezethet, ami keletkezhet a keresztmetszetben vagy a hosszanti irányban. Ha a faléc görbe és/vagy csavarodott hosszanti irányban, vagy a keresztmetszet homokóra alakú vagy görbült, akkor az nem megfelelően volt kiszárítva. Mind a Magyar szabvány, mind a VEH osztályozási rendszernek erre igen szigorú előírásai vannak a fa nedvesség tartalmát illetően, illetve annak szárítására.
Hova, milyet rakjunk?
Amennyiben a faanyag megfelelően volt szárítva, akkor utána a faburkolat által kívánt hatást érdemes kitalálni. Az A- A/B osztályú faanyag a homogénebb, úgymond „jobb minőségű” lazúrozástól függően a színével tud kontrasztot vagy harmóniát teremteni például egy fehér vakolt fal felülettel, vagy egy régi nyerstégla fallal. A alacsonyabb osztályúak felülete változatosabb, felületmegmunkálásuk kevésbé sima, ezért ezeknél az osztályoknál a kontrasztot és a harmóniát inkább a felület durvasága adja a színe helyett, így hasonló felületekkel más hatást kelt.
